Hagymalekvár

2009.11.16. 15:22

Régóta tartozom pár kedves ismerősömnek egy igencsak érdekes recepttel. Hagymalekvárról volna szó, ami első hallásra igencsak bizarrnak tűnik, ám amióta először volt szerencsém megkóstolni, rajongok érte! Kiváló körítés pirított kenyér, sajt, sült-párolt-főtt húsok mellé egyaránt. Mindenkinek szeretettel ajánlom minél bőségesebb fogyasztásra, hiszen a hagyma kiváló ellenszere a megfázásnak, láznak és a különféle egyéb betegségeknek.

Két kilogramm lilahagymával kezdtem, mint majd látni fogják a kedves olvasók, a hatalmasnak tűnő mennyiség ellenére az elkészült műremek szerintem még januárig sem húzza majd ki, de nem sejtettem, hogy ennyire összemegy főzés közben. Először természetesen megpucoltam őket, majd összevágtam úgy, hogy a szakirodalomban jelzett kb. másfél centi vastagságú kis szeletkéket kapjak, a következő módon: félbe, negyedbe, nyolcadba, majd azokat még egyenként három részbe.

Napraforgóolajon gyümölcscukrot pirítottam, 7 evőkanálnyit, majd hozzáadtam a felszelt hagymákat, egy-egy marékhoz egy mokkáskanálnyi val és egy adag frissen őrölt tarkaborssal valamint egy kis köménymaggal együtt. A köménymag és köztem nem túl rég alakult ki az a mély egyetértés, hogy amibe hagyma kerül, abba ő is. Régen még a korpás kiflit is addig farigcsáltam mindenre kiterjedő, lankadatlan éberséggel, amíg egyetlen szem sem kerülte el a figyelmemet, talán a gyermekkoromból maradtak rossz élmények a tudatalattimban. Pár hónapja azonban rájöttem, hogy a kömény az egyik legjobb cimborám, azóta a pörkölt-alapjaim szerves részét képezi, sőt a sült húsokra is bőséggel teszek belőle, hiszen serkenti az emésztést - az pedig sosem, főleg télen nem árt.

Fontos tudni, hogy a hagymák a láboshoz vezető úton valami csoda folytán megnőnek, ezért bármennyire is kevésnek tűnik a kupac, érdemes két számmal nagyobb edénnyel számolni, különben nem fog beleférni. Mivel a konyha mérete nem engedi meg, hogy nagyobb méretű lábosokat is beszerezzünk, kénytelen voltam két edényt használni. A két kilóval mindkettő megtelt, majd lábosonként két evőkanál balzsamecetet csorgattam rájuk, amibe jól beleforgattam a szeleteket.

 

Tíz percenként megkevergettem a dinsztelődő hagymákat, egy kis pohár vízzel fel is öntöttem, mert a pincében az idő múlásával csökkent a gumók nedvessége. Legközelebb már nyáron nekiállok a lekvárkészítésnek, akkor több levet eresztenek a hagymák - a saját levében főve pedig minden bizonnyal tartalmasabb ízekben lesz részem a "készterméknél".

Körülbelül háromnegyed óra múlva, amikor hagymánk jelentősen összeesik és a szöveg melletti képen láthatóhoz hasonló állagot vesz fel, öntsünk rá egy-másfél deci vörösbort, majd fedjük le, és pároljuk további fél-háromnegyed órán át. Amikor a leve elpárolgott és egy fokkal sötétebb színt vett fel, szabadítsuk meg újra a fedőtöl és tíz percig forraljuk a szabad levegőn is!

 

Elvileg kocsonyássá válik, bár ez a tűzhely gáztermelésétől függően kicsit tovább is tarthat... A palackos gázzal működő tűzhelyek esetében tapasztalataim szerint kétszer annyi ideig is eltarthat a móka, ami sajnos a szellőztetési idő hosszát is megnöveli, melynek következtében jól meg lehet fázni a nyitott ablaknál.  Így rögvest egy kiváló okot találhatunk arra, hogy azon frissiben megkóstoljuk, vajon sikerült-e a lekvárunk!

Ha már ilyen formát ölt, érdemes egy időre levenni a tűzről, hogy tartósításáról gondoskodhassunk. Használhatunk szalicilt is, akkor viszont újraforralnunk nem szabad, de én a szervezetem szalicil-intoleranciájára alapozva inkább a minden nagyobb áruházban kapható "befőtt-tartósítóból" kevertem mindkét lábosba két evőkanálnyit, majd az egészet újraforraltam.

 

Felmelegített befőttes üvegekbe töltöttem, melyeket a jobb szigetelés érdekében tíz percre fejjel lefelé fordítottam. Az elkészült lekvárbefőtteket a radiátor mellett egy napig hűlni hagytam, majd a kamraként is szolgáló konyhaszekrényünk tetején helyeztem el, hogy egy hónap pihenés után kedvemre fogyaszthassak belőlük.

 

Két kiló lilahagymából, két deci borból, körülbelül húsz deka gyümölcscukorból, másfél deci olajból és vízből, sóból, borsból és köménymagból összesen két kisebb, egy közepes és egy majdnem teli nagyobb üveg hagymalekvár lett, mintegy három óra alatt.

Természetesen rögtön meg kellett kóstolnom. Kenyeret pirítottam, megkentem vajjal, egy szelet sajtot helyeztem rá, majd az egészet vastagon megkentem hagymalekvárral. Az elkészült szendvicset vékonyra vágott almakarikával ízesítettem.

 

Szerző: zsejek

15 komment

Címkék: recept fűszer

A bejegyzés trackback címe:

https://panelkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr271529396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

speki2 2009.11.16. 22:33:23

király, ki is próbálom, de asszem először csak negyed mennyiséggel.

Zsola777 2009.11.16. 23:05:07

Nem panelben lakom, de azért kipróbálom! Még kitérhetnél arra, hogy kósoltónak, kis mennyiségben, ha nem akarok tartósítószert, meddig áll el.
Csak így tovább!

Lesley · http://8ker.blog.hu/ 2009.11.16. 23:11:19

Ez igen jól hangzik, lehet, hogy kipróbálom.
De felezem - így csak egy lábas kell!;)

StopSzmog 2009.11.16. 23:17:26

Nagy kedvenc nálunk is, de én mindig frissen készítem nem hülyéskedek tartósítással, mert minek: hagyma mindig van frissen.
Szereti a balzsamecetet és (vagy) a kakukkfüvet is.
Ezen a leíráson sokat rötyögtem:
kaja.blog.hu/2009/01/25/hagymalekvar

zsejek · http://panelkertesz.blog.hu/ 2009.11.16. 23:32:06

@StopSzmog: ó igen, a balzsamecet kimaradt a receptből! én is tettem bele, javítom is mindjárt!

zsejek · http://panelkertesz.blog.hu/ 2009.11.16. 23:40:05

@Zsola777: Ha nem teszel bele tartósítószert, a hűtőben is eláll jó ideig. "Sajnos" ez irányú tapasztalataim nincsenek, mivel nálunk meglehetősen gyorsan fogy, viszont többen is azt mondták, egy hónap múltán sem romlik meg. Azért is készítettem ilyen sokat egyszerre, mert nincs időm mindig frisset főzni, tartósítani pedig azért muszáj, mert a hűtőmben nincs elegendő hely több üveg számára.

baliquez 2009.11.17. 00:13:42

Ezt ajánlom szeretettel, témához kapcsolódik, megoldások a Maillard-reakció, esetünkben a hagymapirulás gyorsítására: blog.khymos.org/2008/09/26/speeding-up-the-maillard-reaction/#more-399

Ez is jó cikk: www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2008/04/15/AR2008041500751.html

trafikuty 2009.11.17. 00:37:41

Az üvegforgatást kipróbáltam mindenféle más lekvárral, és úgy tűnik, hogy tartósító nélkül is kiválóan elállnak a főztjeim (pedig már rég elmúlt a lekvárszezon).

Kopasz Szuzukis 2009.11.17. 06:41:40

Ne vegyétek kioktatásnak, csupán tájékoztatásnak: a szalicil nem is annyira veszedelmes tartósítószer, mint aminek az "Anti-E" mozgalom minősíti. Ugye, mindenki hallott már az Aszpirinről. Ami tkp. acetil-szalicilsav. Illetve annak nátriumsója. Egy aszpirintablettában rendszerint 500mg hatóanyag van. Ez kb. 300mg szalicilsavval egyenértékű. Ennyit szoktunk tenni 2-3 üveg befőttbe.
A szalicilsavról, és származékairól (így az acetil-szalicilsavról is) bebizonyosodott, hogy az elsődleges hatásai mellett számos, kellemesebb mellékhatása is van. A legismertebb a szív koszorúér elmeszesedését csökkentő hatása. Veszélyeztetett csoportnak szokták felírni preventív céllal az aszpirint.
A szalicilsav elsősorban intenzív élesztőgomba-ölő tulajdonsága miatt lett jó tartósítószer. A penészgombákkal már nem boldogul. Erre az egyébként sokkal károsabb hatású benzoesav az alkalmas. Vagyis esetünkben a kombinált "szer" a hatásos megoldás: késhegynyi szalicil mellett késhegynyi benzoát. A meleg lekvár tetejére egyenletesen elterítve.
Az pedig urban legend, hogy a szalicil hő hatására bomlik. Ha bomlana, nem lehetne acetil-szalicilsavat előállítani (szalicilsavat kristályos nátrium-acetáttal összeolvasztanak 180celsius fokon).

Amúgy, ha 1 kicsivel több olajat adunk a hagymához, akkor az az üvegben felúszik a lekvár tetejére, és elzárja a levegőtől. Erre a célra a nagyobb hőstabilitású étolajok a megfelelőek. Ezek kevésbé avasodnak. Mogyoróolaj, pálmaolaj, szezámmagolaj. Érdemes belőlük néha 1-1 litert megvenni.

Kopasz Szuzukis 2009.11.17. 07:03:10

Mivel eléggé sok hagymás cuccot készítek, többnyire nagy mennyiségben én a köv. módon aprítom a hagymát. Egy nagyobb tálba teszem a megtisztított hagymát, és egy citromot csavarok rá. Alaposan átforgatom, és 5 percig pihentetem a citromlében. Bolti "olimposz" és t.sai felejtősek. Csak az igazi citrom a jó. Azután úgy, citromlevesen aprítom fel, és vissza a lébe, azt is alaposan beleforgatva. El nem rontja, és kevésbé büdös.

Zahal 2009.11.17. 07:51:56

kapható készen is, mint import termék. csak éppen kurvadrága.

G46 2009.11.17. 08:50:32

Üdv!
Mi ezt először Bederobitól láttuk a Paprika TV-n, hagymadzsem néven. Ő vadhúshoz csinálta köretnek. A fűszerezésből biztosan kihagyta a köményt, volt benne viszont bazsalikom, és az egészhez a végén mézet is tett. Csináltam már párszor, tényleg remek.

tucsi 2009.11.17. 08:55:46

hétvégén megkészítem

tárhejj · http://atarhely.hu 2009.11.17. 09:43:51

Kicsit furán hangzik, de megkóstolnám :)

zsejek · http://panelkertesz.blog.hu/ 2009.11.17. 17:10:04

Köszönöm a sok visszajelzést, nagyon jól esik, főleg, hogy szerintem eddig összesen nem olvasták ennyien a blogomat, mint ezt a posztot! A citromos és a mézes változatot is ki fogom próbálni, majd tudósítok, milyen lett! A szalicil az aszpirin és az egyép pirin végű gyógyszerek egyik fő alkotóeleme, tényleg semmivel több ártalmat nem okoz, mintha bevesz az ember láz esetén egy bogyót - feltéve, ha valaki nem allergiás rá, mint én...
Az import nyilván nagyon drága, milyen területről importálják? Nekem mindent összevetve körülbelül 400 forintomba került az egész művelet, plusz a gázszámla :)