Az alábbi recept az egyik kedvenc reggelink mostanság.

 

Tej- és tojásmentesmentes kakós/karobos/fahéjas csiga recept

40 deka tk liszt
1,5 dl zab/rizstejszín
1-1,5 dl növényi tej
Fél csomag sütőpor
Fél tk szódabikarbóna
10 dkg Liga margarin
7 dkg barna cukor
csipet só

A töltelékhez:
1-2 ek margarin, 5 dkg barna cukor, 2 tk karobpor (én ízlés szerint, kb érzésre szoktam)
Nesquick-kel is el lehet készíteni, mert az tejmentes !

A tepsit kibélelem sütőpapírral, a margarint gőz felett felolvasztom.
A szárazanyagokat összekeverem, majd hozzáadom a tejet és a tejszínt. Összedolgozom, majd fél centi vatagra nyújtom és megkenem az 1-2 ek felolvasztott margarinnal, megszórom a cukor-karobporral, majd feltekerem, jó szorosan.
Kb kétujjnyi csíkokra vágom, ráteszem a sütőpapírra és egy -egy tk növényi tejet loccsantok a tetejére. 200 fokon villanysütőben 40 perc alatt sütöm meg.

Elvileg lehet a tésztát fagyasztani is, én még nem próbáltam.

Ígéretemnek megfelelően igyekszem bemutatni eddigi növényeimet (no meg nagyon rám jött a blogolhatnék, s mostanásg elég sok időm is van). Mivel szegény bazsalikomom van a legrosszabb állapotban mind közül, ezért vele kezdem a sort, hátha böngészés közben valamilyen eddig számomra ismeretlen praktikára is rábukkanok.

A bazsalikom (Ocimum basilicum - királylevél, királyfű, németbors, buszulyok) fűszer- és gyógynövény, világszerte közel 160 fajtáját ismerik. Ázsia, Afrika és Amerika trópusi rszágaiból származik, hazánkba Németországon keresztül került, erre utal legkorábbi magyar elnevezése, a németbors is. Már az ókorban ismert és elismert növénynek számított, nevét állítólag Arisztotelésztől kapta. Az ókorban a nővények királyának tartották, hiszen a görög uralkodók felszenteléséhez is az ő nedvét, olaját használták. A történelem során jelentése összefonódott a szerelemmel, a középkorban az igaz szerelem romantikus jelképévé vált szív alakú leveleinek köszönhetően. Az északi rituálékban az igaz, sírig tartó szerelem szimbóluma volt, az a férfi, aki bazsalikommal ajándékozta meg kedvesét, örök szerelmet esküdőtt - a kelta és viking kultúrkörben az ajándékba adott bazsalikom szinte a menyegzővel volt egyenértékű.

 

 Magyarországon leginkább a Székely- és Csángóföldön örvendett nagy népszerűségnek, az ottani, máig élő néphagyományok szerint a házasság kimenetelében van fontos szerepe. A csángó menyecskék vízzel meghintett bazsalikomcsokorral várják vőlegényüket a lányos háznál, a vizet, mint termékenységi szimbólumot erről hintik feléjük. A leendő férj ekkor egy pálcával igyekszik megsuhintani az arát, akit, ha nem talál el, jó háziasszonnyá válik. A székely leányok bazsalikommal kezükben fogadtak örök hűséget az oltár előtt. Illóolajainak hála, már az ókorban is afrodiziákumként ismerték el.

Gyógynövényként:Gyomorbántalmakra, köhögésre mézzel keverve; meghűlésre, kedélyzavarok ellen, valamint tejelválasztásra forrázatát használják. Antbakteriális hatása miatt száj- és torkfertőtlenítésre is alkalmas. Ha levelét gyógyászati céllal szedjük,  leginkább a júniusi virágzási időszak előtt érdemes leszedni. C-vitamin tartalma is igen magas.

Fűszerként: Levesek, saláták, szószok, sertéshús mellé használják. Virágzása idején szedve szárított formában is megőrzi frissességét és ízét.

Április tájékán érdemes magról elveni, a palántákat 20-30 cm-es távolságra ültessük. A növény meglehetősen magasra, akár fél méteresre is megnőhet. Gyökere 10 cm körüli. A barna, homokos, nedves talajt kedveli, leginkább a napos, de félárnyákos helyeken érzi jól magát. Júniusban kezd virágozni, július végére már magokat is terem.

Érdemes az ablakpárkányra, az ablakok elé ültetni, ugyanis nem csak a legyeket, de a különböző kártékony rovarokat, így például a szúnyogokat is elűzi illata.

 

Parik a porondon

2010.05.01. 19:20

A tegnapi beszámolóból kimaradt paradicsomok ma kerülnek sorra. Márciusban vetettem el a magokat. 

Március elején otthonról kaptam magokat. A nagymamám minden évben tesz félre minden nővényéből magnak. Mivel ő már évtizedek óta foglalkozik növényterméesztéssel, s a jelenlegi növényeinek alapjai is vagy tíz évvel ezelőttről származnak, így az idén elültetett palánta pontos fajtanevét sajnos nem tudom.

No, mindenesetre palántát ültetni a mai napig lehet, sőt, még az elkövetkező hónapban is, így mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nagyon jó szórakozás és pénztárca-kímélő szürettel kecsegtet egy-két hónapon belül.

Paradicsommagot általában valamilyen, vastag falú műanyag dobozba érdemes ültetni, én azt az áruházi paradicsomos, átlátszót használtam, a Földet az ültetés előtt, ha nem is tocsogósra, de jó vizesre kell öntözni. ideiglenes lakóhelyüket pedig minél melegebb helyre, például egy radiátor mellé helyezni - a meleg a kis palántáknak nagyon fontos, anélkül elpusztulnak! Hogyha látjuk, hogy kókadoznak, akkor egy még melegebb hellyel néhányukat még meg lehet menteni általában. Hogyha folyamatosan nedvesen tartjuk, akkor kb egy hét alatt kibújnak a kis apróságok. Sajnos a fotózást nagyon elhanyagoltam, így csak ez az egy, jelenlegi állapotot mutató, ma reggel készült képem van. Amikor a palánták elérik a kb 5-8 cm-es magasságot, érdemes önállóan, egy-egy előre kijuggatott aljú (a gyökereknek) tejfölös dobozba átültetni, hogy amíg nem kerül végleges helyére, addig se vegyék el egymástól a tápanyagot. Én, mint már alább említettem, körülbelül három héttel ezelőtt, amikor már 20 fok fölé ment a nappali hőmérséklet, tettem ki őket az erkélyre, akkor még a tejfölös dobozkájukban. Múlt hét végén sikerült egy jó nagy kaspót vásárolnom, ami el is fér az erkélyen, de elég magas is a majdani gyökérzet számára - kb 40 cm magas. 10 kg föld ment bele, és nem telt meg. A földet átültetés előtt jól megöntöztem, azóta is minden nap - hogyha hajnalban fel tudok kelni, akkor akkor, hogyha nem, akkor alkonyatkor bőséggel megöntözöm. Mára a kis pöttöm palántákból 15 cm magas növények lettek. Reményeim szerint június elejére már apró zöld paradicsombogyókat is mutathatok rajtuk, de rendszeresen, hetente visszatérek majd egy-egy fotóval, hogy bemutassam, mennyire is látványos a növekedésük.

Ládakert-terv

2010.05.01. 00:11

Már jó pár hónapja megkezdtem a friss tavaszi ízekre való felkészülést. Bazsalikomot, rozmaringot, metélőpetrezselymet és édesköményt ültettem, előbbi három már vígan él a virágládában az erkélyen, míg utóbbi egy tejfölös dobozban várja, hogy végre eljussak egy újabb ládát vásárolni számára.

 

 

Három héttel ezelőtt - amikor már éjjel is 10 fok felett volt a hőmérséklet - ültettem ki őket a szabad levegőre. Az erkélyre délelőtt süt a nap, ami újdonság, sőt, teljes napfényt kapnak. Ez utóbbi a bazsalikomon (régi magyar nevén királyfű, királylevél) kívül mindkettőnek tökéletesen megfelel. Annak ellenére, hogy a rozmaring kifejezetten hidegtűrő és -szerető növény, nagyon szépen fejlődik, egyre több új hajtást ad.

A petrezselyem kifejezetten szereti a napot, az elmúlt időszak alatt a háromszorosára nőtt, valószínűleg ő is átkerül majd hamarosan egy új virágládába, ahol egyedül lesz, ugyanis már annyira hatalmassá vált, hogy tövekre kell bontanom, ha azt szeretném, hogy egészségben élje meg az őszt. (Pedig nem keveset használtam fel belőle az elmúlt napokban - többek között petrezselyemágyon sült medvehagymás csirkemell tekercset, zöldfűszeres pogácsát és kalácsot is sütöttem belőle, de a levesbe és a krumplira is került bőven.) Ha nem használtam volna el ennyit, valószínűleg még egyszer ekkora volna - bár lehet, hogy a méretei okán megtorpant volna a fejlődésben. Az átültetés után mindenképpen kipróbálom, hogy viselkedik egy rendszeresen metszett és egy burjánzásra ösztökélt tő.

A bazsalikommal más a helyzet, ő kókadozik rendesen, pedig vele foglalkozom a legtöbbet - igaz, pontosan a betegeskedése az oka. Igyekeztem mértékkel hozzányúlni, óvatosan szedegettem a leveleit, bőven hagyva rajta a fenti nagyokat, hátha egy kis árnyékot adnak a tőnek, de ez sem használt. Most a különböző napszakokban figyelem a balkon oldalait, melyiken kaphatna egy kicsivel kevesebb fényt, de még az is lehet, hogy valami árnyékolót kell feltennem és a földre ültetnem. Félek, hogy ha hamarosan nem teszek valamit, a sok napsütés miatt menthetetlenné válik. A kis csírái is egyre-másra hullanak, csak a felük kezd levéllé fejlődni.

A rozmaring köszöni szépen, jól érzi magát, növöget, de minden túlzás nélkül. Reménykedem egy kis esőben vagy zivatarban és egy kis lehűlésben is, hogy még a nagy kánikula előtt összeszedje magát. Otthon a kertben hatalmas bokorrá nőtt az elmúlt egy év alatt egy kis tő boltban vásárolt, vagyis feltételezhetően jól elhanyagolt gyökér - télire bevittük a padlásfeljáróra, és még ott is érzékelhető volt a növekedés, pedig 8-10 foknál magasabb hőmérséklet nem nagyon volt, az is csak akkor, amikor működött a kazán. Az édesköményem elég érdekes változásokon ment keresztül, az egyik tő felnövekedését nem is tudtam kivárni, visszavágtam és megettem :) Valószínűleg egyébként ő kerül majd rozmaring mellé, s tervezem, hogy citromfüvet kapnak társul a ládájukba, kettejük közé. A citromfű ugyanis kifejezetten meleg- és napszerető növény, jó magasra megnő, így kellő árnyékot nyújt majd a rozmaringnak. Bazsalikom mellé nem szeretném ültetni, mert attól nem venne el elegendő napfényt - ellenben az árnyékosabb hely neki nem tenne jót.

Előzetes számításaim szerint 5 láda bőséggel elfér, s ha a bazsalikom a földre kerül, akkor akár hat is - persze túlzásokba nem akarok esni, annyi nővény lesz idén, hogy mindegyikre bőséges időm jusson. A ládákból egybe legalább - de inkább kettőbe - virágot ültetek majd, nefelejcset rendeltem, ami jövő héten érkezik. Addigra elrendezem a fűszereket is, mert nem szeretném mozgatni őket. Tapasztalataim szerint az semelyiknek nem tesz jót.

 A tervek között metélőhagyma (snidling), oregánó (amit szurokfűnek, verbénának és vadmajoránnának is neveznek), majoránna (magyarul pecsenyevirág) és kakukkfű is szerepel, s hogyha találok, akkor lestyánt (ez a levestököm, löböstök vagy lóstya - viccesebb nevein) is ültetek. A lestyán a bazsalikom mellé kerül, ők szeretik egymást - akár a majoranna és az oregánó.

Holnap reggel készítek képeket, és minél hamarabb bemutatom a paradicsompalántáimat is - mert már azokat is kiültettem egy hatalmas virágládába, ami a szabad terület legalább negyedét elfoglalja. Jövő héten faragok nekik egy futókarót is és igyekszem összehozni egy-egy használható összefoglalót az egyes növények hasznáról, hátha valaki kedvet kap hozzájuk. Jó sok dolgom lesz, de az biztos, hogy megéri a munkát. Már most csodás illatok szállnak be reggelente a szobába!


Hagymalekvár

2009.11.16. 15:22

Régóta tartozom pár kedves ismerősömnek egy igencsak érdekes recepttel. Hagymalekvárról volna szó, ami első hallásra igencsak bizarrnak tűnik, ám amióta először volt szerencsém megkóstolni, rajongok érte! Kiváló körítés pirított kenyér, sajt, sült-párolt-főtt húsok mellé egyaránt. Mindenkinek szeretettel ajánlom minél bőségesebb fogyasztásra, hiszen a hagyma kiváló ellenszere a megfázásnak, láznak és a különféle egyéb betegségeknek.

Két kilogramm lilahagymával kezdtem, mint majd látni fogják a kedves olvasók, a hatalmasnak tűnő mennyiség ellenére az elkészült műremek szerintem még januárig sem húzza majd ki, de nem sejtettem, hogy ennyire összemegy főzés közben. Először természetesen megpucoltam őket, majd összevágtam úgy, hogy a szakirodalomban jelzett kb. másfél centi vastagságú kis szeletkéket kapjak, a következő módon: félbe, negyedbe, nyolcadba, majd azokat még egyenként három részbe.

Napraforgóolajon gyümölcscukrot pirítottam, 7 evőkanálnyit, majd hozzáadtam a felszelt hagymákat, egy-egy marékhoz egy mokkáskanálnyi val és egy adag frissen őrölt tarkaborssal valamint egy kis köménymaggal együtt. A köménymag és köztem nem túl rég alakult ki az a mély egyetértés, hogy amibe hagyma kerül, abba ő is. Régen még a korpás kiflit is addig farigcsáltam mindenre kiterjedő, lankadatlan éberséggel, amíg egyetlen szem sem kerülte el a figyelmemet, talán a gyermekkoromból maradtak rossz élmények a tudatalattimban. Pár hónapja azonban rájöttem, hogy a kömény az egyik legjobb cimborám, azóta a pörkölt-alapjaim szerves részét képezi, sőt a sült húsokra is bőséggel teszek belőle, hiszen serkenti az emésztést - az pedig sosem, főleg télen nem árt.

Fontos tudni, hogy a hagymák a láboshoz vezető úton valami csoda folytán megnőnek, ezért bármennyire is kevésnek tűnik a kupac, érdemes két számmal nagyobb edénnyel számolni, különben nem fog beleférni. Mivel a konyha mérete nem engedi meg, hogy nagyobb méretű lábosokat is beszerezzünk, kénytelen voltam két edényt használni. A két kilóval mindkettő megtelt, majd lábosonként két evőkanál balzsamecetet csorgattam rájuk, amibe jól beleforgattam a szeleteket.

 

Tíz percenként megkevergettem a dinsztelődő hagymákat, egy kis pohár vízzel fel is öntöttem, mert a pincében az idő múlásával csökkent a gumók nedvessége. Legközelebb már nyáron nekiállok a lekvárkészítésnek, akkor több levet eresztenek a hagymák - a saját levében főve pedig minden bizonnyal tartalmasabb ízekben lesz részem a "készterméknél".

Körülbelül háromnegyed óra múlva, amikor hagymánk jelentősen összeesik és a szöveg melletti képen láthatóhoz hasonló állagot vesz fel, öntsünk rá egy-másfél deci vörösbort, majd fedjük le, és pároljuk további fél-háromnegyed órán át. Amikor a leve elpárolgott és egy fokkal sötétebb színt vett fel, szabadítsuk meg újra a fedőtöl és tíz percig forraljuk a szabad levegőn is!

 

Elvileg kocsonyássá válik, bár ez a tűzhely gáztermelésétől függően kicsit tovább is tarthat... A palackos gázzal működő tűzhelyek esetében tapasztalataim szerint kétszer annyi ideig is eltarthat a móka, ami sajnos a szellőztetési idő hosszát is megnöveli, melynek következtében jól meg lehet fázni a nyitott ablaknál.  Így rögvest egy kiváló okot találhatunk arra, hogy azon frissiben megkóstoljuk, vajon sikerült-e a lekvárunk!

Ha már ilyen formát ölt, érdemes egy időre levenni a tűzről, hogy tartósításáról gondoskodhassunk. Használhatunk szalicilt is, akkor viszont újraforralnunk nem szabad, de én a szervezetem szalicil-intoleranciájára alapozva inkább a minden nagyobb áruházban kapható "befőtt-tartósítóból" kevertem mindkét lábosba két evőkanálnyit, majd az egészet újraforraltam.

 

Felmelegített befőttes üvegekbe töltöttem, melyeket a jobb szigetelés érdekében tíz percre fejjel lefelé fordítottam. Az elkészült lekvárbefőtteket a radiátor mellett egy napig hűlni hagytam, majd a kamraként is szolgáló konyhaszekrényünk tetején helyeztem el, hogy egy hónap pihenés után kedvemre fogyaszthassak belőlük.

 

Két kiló lilahagymából, két deci borból, körülbelül húsz deka gyümölcscukorból, másfél deci olajból és vízből, sóból, borsból és köménymagból összesen két kisebb, egy közepes és egy majdnem teli nagyobb üveg hagymalekvár lett, mintegy három óra alatt.

Természetesen rögtön meg kellett kóstolnom. Kenyeret pirítottam, megkentem vajjal, egy szelet sajtot helyeztem rá, majd az egészet vastagon megkentem hagymalekvárral. Az elkészült szendvicset vékonyra vágott almakarikával ízesítettem.

 

Szerző: zsejek

15 komment

Címkék: recept fűszer

Levendula

2009.11.15. 15:18

Október közepén az egyik Fő utcai virágárusnál fűszernövény-magvakra bukkantam. Petrezselyem, snidling, bazsalikom, levendula, és még számtalan más fűszer magvaira. Úgy döntöttem, hogy próbát teszek velük, ugyanis a manapság egyre gyakrabban látható, szupermarketek zöldségosztályain vásárolható cserepes fűszerek nem túl időtállóak, főként akkor, ha az embernek nincs egy valamire való erkélye...

A levendulamagvaknak különösen megörültem, hiszen már hónapok óta keresgéltem, hol is juthatnék hozzá. Minden változatát nagyon szeretem, a szárított növényből illatosítót, friss virágaiból parfümöt, fürdőolajat szoktam készíteni.

Friss állapotában hajtásainak alsó, leveles része apróra szeletelve fűszerként is kiváló, a halak, borjú és birkahúsokon nagyon jól érvényesül különleges íze, de salátákba aprítva is finom. Arra kell csak vigyázni, nehogy eltúlozzuk. A levendulának ugyanis csekély illóolajtartalma ellenére nagyon erős íze van.

Körülbelül harminc magocska volt a tasakban. Igyekeztem jól szétszórva, egy közepesnél kicsit nagyobb méretű cserépben elvetni. Nagyon fontos, hogy a magokra nem szabad vastag földrétegnek kerülnie, különben nem hajtanak ki!

Tehát először a földet, majd a magokat helyezzük el, végül könnyű ujjal kicsit belenyomkodjuk a magvakat a talajba. Mindenütt azt olvastam, hogy a levendula szárazságtűrő és -szerető növény, ezért már az alapföldet sem frissítettem vízzel, amikor elhelyeztem őket benne, illetve úgy döntöttem, hetente csak egyszer öntözöm.

Na, ezt nem kellett volna! Eleinte ugyanis minden előbukkanó kis hajtás elhalt valamiért.

 

A levendula eleve nagyon megfontolt, nem éppen hamari növény, három héten keresztül semmi nem történt a cserépben. Már-már attól tartottam, hogy elrontottam valamit. Három héttel az ültetés után azonban egyre-másra bújtak ki a kis hajtások, de mindegyik elpusztult pár napon belül. Ekkor váltottam át a kétszeri locsolásra, ami szinte azonnal meghozta a hatását. A kis hajtások megerősödtek, azóta folyamatosan nőnek és életben is maradnak! Egyikük tegnapelőtt levetette a kis barna védőburkát is, így megszületett az első palántám!

Ha minden jó megy, és Isten is úgy akarja, hogy megmaradjon, jövő héten átültetem egy másik cserépbe, ugyanis nagy helyet igényel majd kifejlett korában. Átlagosan 20-30 cm-es bokrok fejlődnek ki belőlük. Talán jövőre már levendulától fog illatozni az egész lakás! Leendő cserjém növekedéséről természetesen folyamatosan beszámolok majd!

 

Paradicsom

2009.05.29. 16:14

Ha már az idén nyáron szeretnénk learatni első saját termesztésű zöldségeinket, itt az idő cselekedni. Május végén még pont van elegendő idő arra, hogy saját, leendő paprika- és paradicsompalántáink nyár közepére termést is hozzanak!

Magot kis zacskóban szinte bármelyik gazdaboltban, sőt néhány áruházban is vásárolhatunk, ezek után nincs más hátra, minhogy néhány kiszuperált virágosládában megkezdjük a palánták nevelgetését. Ha most nekikezdünk, két-három hét múlva már át is ültethetjük őket végső helyükre, egy nagyobb virágosládába, balkonra, konyhaablakba, netán, ha van, akkor a teraszunkra. Vásárolhatunk persze palántákat is, országszerte vannak kifejezetten palántákra szakosodott növénytermesztők is.

Ha készen megvásárolnánk, arra kell figyelnünk, hogy száruk lehetőleg inkább rövidebb legyen, hiszen a megnyúlt palánták lassabban erednek meg, kevesebb termést hoznak.  A palántákat mélyre kell ültetni, mert a szárukon is hajátsok fejlődnek, amelyek a föld alatt erősíthetik a gyökérzetet. A körülöttük lévő földet gondosan meg kell forgatni, rendszeresen öntözni. Érdemes a táptalajt egy kis trágyával összekeverni, de virágfölddel kevert föld is épp úgy megteszi.

Ha most nekifogunk, körülbelül július közepére már saját paradicsomkerünkből lakhatunk jól. Az érett szemeket reggel szedjük le, úgy sokkal tovább megőrzik majd frissességüket.

Ügyeljünk arra is, hogy magyar fajtákat válasszunk!

Nem csak azért, mert ezzel a magyar termelőket segítjük, hanem azért is, mert így kizárt, hogy génmódosított növénnyel lesz dolgunk. A magyar fajták biztosan nem hagynak cserben bennünket. Bizonyára mindenkinek van valamilyen kellemes ízélménye a paradicsommal kapcsolatban, amit sokszor, ha boltban vásárol,t paradicsomot eszik, már nem érez... Amióta megnyíltak a piacok, egyre hamarabb juthatunk eme nemes növényekhez. Külföldről. A más talajösszetétel pedig más ízeket, más tulajdonságokat emel ki. Ha magyar fajták magjait vetjük el, az biztosíték arra, hogy az évszázadok alatt a magyar föld sajátosságai között fejlődött és nemesedett növényekbe harapva nem fogunk csalódni, paradicsomíze lesz mindnek!

Hazai fajták a teljesség igénye nélkül, nem éppen szakmai megnevezésekkel:

Gömböc alakúak: Elán, Kecskeméti, Manó, Lugas

Hosszúkásak: Zömök, Nívó, Borbás, Sláger

A szárított paradicsom mostanában egyre nagyobb divat lett. Ha nem szeretnénk a rengeteg adalékanyaggal megspékelt konzerveket, mi is könnyedén elkészíthetjük otthon. Kemény paradicsomfejeket válasszunk hozzá. Az érett paradicsomokat dobjuk forrásban lévő vízbe, hogy a héját leszedhessük. Vágjuk őket félbe, magházukat mindkét oldalról távolítsuk el. Sütőpapírral bélelt tepsiben, a vágott felével lefelé eéhelyezve, majd cukorral, borecettel, olivaolajjal és sóval és egyéb fűszerekkel ízesítve tegyük 80-90 fokos sütőbe. A sütő ajtaját ne csukjuk be teljesen, hogy levegőhöz is jussanak! 2-3 óra szárítás után pedig vegyük ki, hagyjuk lehűlni. Öntsük le a saját szánk íze szerint előre megfűszerezett olivaolajjal,befőttesüvegekben, a hűtőben tárolva akár egy hónapig is megőrzi ízét.

Szerző: zsejek

1 komment

Címkék: recept paradicsom

A bodza virága

2009.05.29. 13:56

A bodza egy igazán kultikus növény. Már a hazatérés előtti időkben is bodzás területeken lakhattunk, hiszen a bodzabokor genetikai központja valahol Ázsia és Európa határán, a sztyeppevidéken található. Nem kizárt tehát, hogy maga a növény őseinkkel együtt vándorolt törzsszövetségről törszövetségre a régi időkben. A népmeséinkben is aktívan megjelenik, a magyar mitológia szerint a tündérek a bodza bokrából repülnek szerte a világba.

Magyarországon két fajtája terjedt el igazán, a gyalogbodza és a fekete bodza. Mindkettő vrága ehető, ám bogyói nyersen mérgezőek is lehetnek. Május-június idején virágzik, tehát az elkövetkező napok éppen alkalmasak arra, hogy nekiálljunk bodzát szüretelni.

Ha a déli órákban szedjük, íze sokkal tartalmasabb lesz, hiszen ilyenkor található benne a legnagyobb számú pollen. Érdemes minél rövidebb kocsánnyal levágni a virágokat, megmosni viszont nem szabad, hiszen akkor a virágport is kimosnánk belőle!

Szárítva:

Gyógynövényként is ismert, a belőle főzött tea lázcsillapításra, égési sérülések és kelések kezelésére (hűtve), a meghűlés, szénanátha, torokgyulladás, székrekedés és az ízületi bántalmak megszüntetésére is alkalmas, nagyobb mennyiségben viszont hashajtó hatású. A bodzatea elkészítése egyszerű és gyors. Két teáskanálnyi szárított virágot forrásban lévő vízzel leöntünk, majd öt perc után leszűrjük, lehetőleg gézen keresztül. Így nem csak a virágokat, de az esetleg bennük maradt bogarakat is eltávolíthatjuk.

Szárításkor minél rövidebb kocsányon hagyjuk a virágokat. Körülbelül hat kg nyers virágból kapunk egy kg felhasználható gyógynövényt.

Nyersen, virágból:

Bodzavirágecetet is készíthetünk friss virágaiból. Ehhez kb. 30-40 "bodzatányérra" - egy-egy ágon lévő virágcsokorra - és annyi fehérborecetre van szükség. amennyi biztosan ellepi. A bodzatányérokat széles szájú edénybe tesszük, majd felöntjük az ecettel, két- három hét érlelés után leszűrjük. Keskeny szájú üvegben, gondosan eltárolva évekig használható.

A legismertebb felhasználási módja a bodzaszörp. 40 bodzatányért mosatlanul egy nagyobb fazékba teszünk, felöntjük 2 liter vízzel. 3 felkarikázott citrommal együtt 24 órán át érlelődni hagyjuk, majd 3 kg cukorral, 5 dkg citrompótlóval és egy teáskanál Na-benzoáttal összekeverve egy hétig hűvös helyen érleljük tovább. Naponta kétszer megkeverjük, majd a hét elteltével leszűrjük. Vízzel higítva már fogyasztható is.

A bodzaviráglé elkészítése még ennél is gyorsabb. Szedjünk 5-6 fej tenyérnyi bodzatányért. A virágfürtöket tördeljük le, majd egy tésztaszűrőben mossuk tisztára őket. Egy 3 literes üvegben elhelyezve öntsünk rá 2,5 liter felforralt és langyosra hűtött vizet. Keverjük hozzá egy citrom levét és 20 dkg mézet, majd áztassuk 2-3 napig. Miután leszűrtük, a keverék alkalmas lesz arctisztító tonikok helyett, pattanások kezelésére, szemborogatásra, szájöblítésre is.

A nyers bodzavirágot palacsintatésztába vagy tojással összekeverve kisüthetjük, hiszen önmagában is ehető. Ezt nevezik bodzafánknak. A XIX. században igen elterjedt ételnek számított.

 

Az okok

2009.05.23. 13:21

Hogy miért is egy ilyen - látszólag - haszontalan témakört választottam naplóm témájául?

Panelben élek immár húsz éve és tudom, hogy nem lehet megszokni. A panel több szempontból is életellenes.

Kisméretű (a szerencsésebbeknek talán nem annyira) szobák, apró konyha, sokszor még erkély sincs. A szobákat persze tele lehet zsúfolni növényekkel, azok még szépek is lehetnek, de mégsem az igazi. Aki töltött már el pár napot vidéken, ne adj' Isten élt is már ott huzamosabb ideig, aki vásárolt már életében egyszer a piacon főkötős néniktől, kapott már a rokonságtól egy kis hazai kóstolót, az tudja - nincs annál finomabb étel, mint amit saját magam termelek meg. Szeretettel és odafigyeléssel. Mert amiről tudja az ember, hogy ő fogyasztja el, azt mindig nagyobb odaadással fogja gondozni.

Félretéve a mindenki által közismert szocializációs okokat, a panel az emberi egészségre is ártalmas. Mert mit is tesz egy átlag panellakó, ha elfogy otthon minden ehető? Pizzát rendel. Leugrik a kisboltba készételért, zacskós levesért, konzervhúsért. Vagy felkerekedik a fél család kocsival és hűtőtáskákkal felszerelve, majd meg sem áll az első teszkóig...

Ahol is megveszi a csodásan festő, ám ízetlen zöldségeket, a szemgyönyörködtető, génmanipuláció-gyanús külföldi zöldségeket. Fűszereket porrá törve, jó kis alumínium tasakban. Műanyagba csomagolt leveszöldséget, lefagyasztott növényeket. Se ízük, se bűzük, de legalább a pörkölt piros, a leves meg aranyszínű lesz tőlük.

Aki már evett valódi zöldséget, tudja, mi a különbség. Hogy milyen íze van egy igazi paradicsomnak, milyen illata a petrezselyemnek. És élete végéig hiányozni fog neki.

Persze ő is elmegy majd a teszkóba a külföldi paradicsomért, ő is a szárított és tartósított fűszereket fogja majd megvenni, mert rá van kényszerítve. Fáj a szíve, tudja, hogy nem ez az igazi, talán még azt is, hogy egészségtelen. És azt hiszi, nem tud mit tenni a kényszer ellen, pedig...

Csekély mértékű saját tapasztalatom és földműves felmenőim intelmeit és trükkjeit kamatoztatva nekik próbálok majd segíteni. Mert a panel is alkalmas arra, hogy valamicskét visszacsempésszünk a falusi vacsorák hangulatából.